„A halálszorongás olyan problémákat idézhet elő, amelyek látszólag nincsenek összefüggésben a halandóság témájával. A halál keze messzire ér, és gyakran álcázott formában tűnik fel. Előfordulhat, hogy a halálfélelem teljes bénultságot okoz, maga a félelem mégis rejtve marad és olyan tüneteken keresztül jelentkezik, amelyeknek látszólag semmiközük nincs az elmúláshoz.”
Irvin D. Yalom, Szemben a Nappal
Előbb vagy utóbb mindenki találkozik az életében az elmúlás valamilyen formájával: legyen szó családtag vagy házi kedvenc elvesztéséről, de akár egy munkahelyi felmondás, kerek születésnapok vagy nyugdíjazás során is megjelenhet a veszteségélmény érzése, amely szembesít minket az idő mulandóságával.
A mindennapokat sokszor ugyanúgy éljük és ha jobban megnézzük nem áll másból az életünk, mint megszokások sorozatából. Ugyanazt reggelizzük, ugyanazon az útvonalon haladunk a munkába, ugyanoda megyünk vásárolni,…
Ha pedig tudatosabban megvizsgáljuk az életünket, észrevesszük, hogy még a gondolataink és ennek köszönhetően a hozzá kapcsolódó érzéseink is ugyanúgy aktiválódnak és ugyanazt a lemezt pörgetjük belülről is, nemcsak kívülről.
Az elmúlt időszak lehetőséget teremtett sokunk életében, hogy leállítva a rutin üzemmódot, megtapasztalhattuk, mit tudtunk kezdeni saját magunkkal. Érdemes feltenni magunknak ezeket a kérdéseket:
Mennyire vagyunk a szokásaink rabjai, cselekedeti és gondolati szinten? Az a látszólag szabadnak tűnő élet, amit a vírus előtt éltünk valóban rólunk szólt-e? Vagy már kisiklottunk, és csupán az automatizmus hajtott minket?
Én azt tapasztaltam a környezetemben, hogy mindenki azon az életterületen kapott szembesítést, amivel ideje van foglalkozni és szépen lassan a helyére tenni. Van, akinél ez drasztikusan látható és tapasztalható és van, akinél figyelmeztető jelek vannak, melyekre érdemes odafigyelni.
Az egyik legnehezebb dolog szembenézni saját magunkkal, felismerni a félelmeinket, valós érzéseinket. Ha már ismerjük önmagunkat, a következő lépés ennek a felvállalása, mely egyben a sebezhetőségünk megmutatása is. Rettegünk attól, hogy mások mit fognak szólni és emiatt sokszor szorongunk és inkább elrejtőzünk, mintsem vállaljuk ennek a kockázatát. Inkább lemondunk a saját ÉLETÜNKRŐL és választjuk a HALÁLT. Pedig az emberek jobban tudnak kapcsolódni ahhoz, aki felfedi a gyenge pontját, mintsem a tökéletesség látszatát mutatja. Gondoljunk csak bele, minden szuperhősnek van gyenge pontja.
Ebben az évben kiemelten hangsúlyos ponthoz érkeztünk. Próbáljunk befelé figyelni és ahelyett, hogy a külső körülményeket okolnánk, vállaljunk felelősséget az életünkért, mert az igazi szabadság, az ÉLET maga itt kezdődik.
