Tavaly novemberben kedvet kaptam ahhoz, hogy elmenjek egy alap, azután pedig egy haladó natúrkozmetikum készítő tanfolyamra. Az ötlet onnan jött, ha már lepárolom a gyógynövényeket, ne csak testpermetet tudjak belőle készíteni, hanem természetes bőrápoló készítményeket is, ugyanis az arckrémekbe és kézkrémekbe szoktak tenni hidrolátumot (illatos vizet).

Ezen felbuzdulva, Karácsonyra saját készítésű kenceficékkel leptem meg a családom, mindenkinek igyekeztem belecsempészni a megfelelő hatóanyagú gyógynövényt a készítményébe. Lett arckrém, kézkrém, szájápoló és persze hidrolátumot is tettem a csomagba. 

Most tesztelés alatt vannak, várom a visszajelzéseket, hogy ki mennyire elégedett, jól passzolnak-e a különböző bőrtípusokhoz. 

Úgy tűnik, a kalandom tovább folytatódik a természet felfedezésében, egy kicsit más aspektusban. Meg kell, hogy mondjam, sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokba vágok bele. Az utazásom izgalmas, néha még félelmetes, de dolgozom rajta, hogy a sok bizonytalanság ellenére, higgyek magamban.

Kívánom, hogy legyen ez egy olyan év, ahol az akadályokat meg merjük ugrani és egy olyan életet kezdünk el élni, melyben szívvel-lélekkel jelen tudunk lenni.

Pár hónappal ezelőtt teljesült egy újabb álmom. Sikerült elvégeznem egy lepárló tanfolyamot és beszereznem ezt a csodakészüléket. Azóta már több gyógynövénypárlatot (hidrolátumot) készítettem, amik rendkívül gazdagok hatóanyag tartalomban. 

Nálunk elsősorban az illóolaj használata örvend nagy népszerűségnek, azonban külföldön az illatos vizeket is szívesen használják, ugyanis tartalmazzák a vízben oldódó növényi hatóanyagokat és kis mennyiségben az illóolajat is. Akik érzékenyebbek lehetnek a koncentrált olajra (pl. várandósok, gyermekek, idősek, betegek, házi állatok), azoknak tökéletes megoldást nyújthat a könnyebb, finomabb energetikájú gyógynövényvíz. 

Hogy mire is tudjuk használni? Natúr kozmetikumok alapanyagaként, közvetlen testpermetként, szobaspray-nek, gasztronómiai célokra (bazsalikom, rozmaring,...).

Az első saját párlatomat október 25-re, Újholdra időzítettem és rózsaillatú kakukkfüvet választottam hozzá, amit a kertészetből hoztam haza. Szerintem ez az eddigi legjobban sikerült desztillációm.

Ma Telihold van és szerettem volna ennek az energetikáját belevarázsolni a mai főzetembe. Egy ismerősünktől kaptunk a saját fájáról narancsot, ez adta az ihletet a narancshéj lepárlására, isteni illata lett.

Szabadság

 

Elgondolkodtató, hogy a szabadság szót általában a „szabadságra megyünk” kifejezéssel együtt szoktuk értelmezni. Ilyenkor félbeszakítjuk a megszokott életritmusunkat, pihenőt veszünk ki a munkahelyünkön, esetleg elutazunk valahova. Az elmúlt időszakban erre nem nagyon volt lehetőségünk, emiatt sokan hiányt és feszültséget éreznek. Félreértés ne essék, én is imádok utazni, ebben nőttem fel, az életem és értékrendem igen jelentős részét képezi. Azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy pont az lenne a cél, hogy ne csak akkor tudjuk ezt megélni, ha kilépünk a mindennapokból vagy elmegyünk máshova. Az élet java része a szürke hétköznapokból áll, amikor történnek jó és rossz dolgok egyaránt. Van, amikor az egyik kerül túlsúlyba és van, amikor a másik.  

Megfigyeltem magamon, hogy amikor külföldre utazom, sokkal felszabadultabb és nyitottabb vagyok, könnyebben teremtek kapcsolatot, bátrabban cselekszem, és pár nap után mintha lemenne a vállamról a teher. Itthon, a megszokott környezetemben pedig hajlamosabb vagyok szorongani és zárkózottabb lenni. Most akkor melyik vagyok valójában én? Lehet, hogy az évek során szerzett negatív tapasztalatok egy falat emeltek a valódi énem és a külvilág között és kifejlesztettem rá egy valósnak hitt működésmódot, ami felülírta az alaptermészetem? 

Lehet, hogy nem is vagyunk olyan kemények csak egy páncélt vettünk magunkra, hogy védjük az érzelmeinket és ne merjük megélni? Mert azt tanultuk, hogy a gyengédség egyenlő a gyengeséggel. Vagy folyamatosan olyan kapcsolataink vannak, amikben magányosnak érezzük magunkat, hiszen mi is eltávolodtunk saját magunktól és már nem is tudjuk, kik is vagyunk valójában? Szerintem érdemes figyelni és megkérdőjelezni, hogy tényleg ilyenek vagyunk-e vagy a ránk rakódott tapasztalatok, környezeti hatások miatt másképp kezdtünk el viselkedni. Ezt pedig csakis tapasztalati úton próbálhatjuk ki és írhatjuk felül. 

Az önismeret számomra az, amikor lehántjuk magunkról a különböző rétegeket és ott maradunk csupaszon.  Nem a külső körülmények áldozatai leszünk, hanem megszerzünk egy belső stabilitást. Tudom, hogy ki vagyok és nem a munkám, a párkapcsolatom, a megszerzett vagyonom határozza meg az identitásom. 

Mi a szabadságunk ára? Az, hogy felelősséget vállalunk magunkért, az életünkért.

A mostani időszakban asztrológiai szempontból is kiemelt szerepet kap az önfelszabadítás, melyet a február 11-i Vízöntő Újhold és Stellium is megerősített (hat bolygó állt együtt a Vízöntőben). Olyan mintha egy tananyagban kiemelő filccel kijelölnénk a legfontosabb mondanivalót. Az egyéni asztrológiai képletekben érdemes megnézni, hogy kinek melyik házába esik, mert azon az életterületen keresztül tapasztalhatjuk meg a leginkább ezt az energiát. 

"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."

/Hermann Hesse

Az újjászületés küszöbén

"Az életünkben egy ideig (...) azt gondoljuk, hogy a problémáinkra megoldást kellene találnunk. A spiritualitás növekedésével fölfedezzük, hogy a probléma a megoldás része. A veszteség a növekedés része. Az ellentétek az egység részei. A tökéletlenségeink a tökéletes felé irányítanak. A sebeink mások gyógyításának, gyógyulásának eszközévé válnak."

Pál Ferenc

Egy újjászületési folyamat részesei vagyunk, ami ugyan már régóta lóg a levegőben, de mostanra kezd megvalósulni a fizikai világban is. Az önismereti munka, a negatív események levittek minket a mélybe, szembenéztünk a félelmeinkkel, elakadásainkkal és már nagyjából tudjuk, hogy mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy végre leoldódjanak rólunk a saját fogságunk láncai. Fejben már viszonylag jól megy, de ez most nem elég, ki kell lépnünk a tapasztalatok mezejére, mert így nyerjük el a megérdemelt szabadságunkat. Számomra mit jelent a szabadság? Önazonosságot, amikor tudom, hogy ki vagyok és bátran felvállalom azt, kimutatom az érzéseimet, a sebezhetőségem, hű vagyok önmagamhoz.

Biztos lesznek még meghátrálások, előbukkannak kétségek, de már fülön tudjuk csípni és egyre rövidebb ideig érezzük rosszul magunkat. 

Általában egy nehézség, betegség, fájdalom indít el minket a változás útján. Bár sokszor inkább elszenvedőként éljük meg, valójában egy lehetőséget kapunk a sorstól a kezünkbe, hogy másképp csináljunk dolgokat és egy boldogabb, teljesebb életet élhessünk. 

Még a nyugati kultúrában a kettősséghez általában negatívan viszonyulunk (pl: élet-halál, jó-rossz, aktív-passzív), addig keleten, az egyik nem létezik a másik nélkül (jin-jang). Megszoktuk, hogy a jelenségeket valamelyik oldalhoz rendeljük, pedig ha megvizsgáljuk az emberi szervezetet, megfigyelhetjük, hogy a belégzést követi a kilégzés, a kettő egymás nélkül nem értelmezhető. Érdekes, hogy a Lucifer szó, a latin Lux (fény) és fero (hozni) szavakból eredeztethető. 

Nincs fény árnyék nélkül és nincs árnyék fény nélkül.

A változás, mint lehetőség

Érdekes, hogy a változás az, ami az egész életünket végigkíséri, mégis ettől félünk az egyik legjobban. Annyira természetes, mint a légzés vagy a szívdobbanás. Észrevettem magamon, hogy amikor elkezdek agyalni vagy úrrá lesz rajtam egy erős érzelem, olyan mintha szüneteltetném a légzésem, visszatartom és megállítom az áramlást. Kilépek a jelenből, a múlt vagy a jövő felé tekintek, és az elmém fogja leszek . Ilyenkor általában negatív gondolatok aktiválódnak, amik korábbi tapasztalatokból származnak. Ha ezt elcsípjük, fontos, hogy ne bántsuk ezért magunkat, hanem tudatosítsuk és próbáljuk meg továbbengedni. Nekem ilyenkor a légzésem megfigyelése szokott segíteni.

Sokszor azt gondoljuk, hogy az események áldozatai vagyunk és nincs kihatásunk az életünkre. Lebénulunk a tehetetlenségtől és egy negatív spirálba kerülünk. Nem vesszük észre a jót, pedig ez adná a lendületet, ahhoz, hogy elkezdjük másképp látni a világot. Ha fel tudjuk fedezni az apró örömöket, egyre több pozitív dolog fog történni velünk. Lehet, hogy fel-felbukkannak a régi rossz érzések, de egyre kevesebbszer és rövidebb ideig.

Van, amikor egy kiszámíthatóbb, lassabb folyamat hozza el a változást, és van, amikor robbanásszerűen ér minket egy esemény és kénytelenek vagyunk más munkahelyet keresni, kilépni egy párkapcsolatból,... Ilyen volt ez az elmúlt év is, annak ellenére, hogy mindenkinél olyan élethelyzeteket aktivált, amivel időszerű foglalkozni. Emlékszem, hogy 2019 tavaszán volt egy álmom, melyben egy forgószél közelített felém, mellém kerülve megkérdezte, hogy készen állok-e. Kicsit hezitáltam és válaszoltam, hogy igen. Nem sokra rá fenekestül felfordult az életem.

Azzal, hogy 2021-et írunk, nem fog minden visszaállni a megszokott kerékvágásba. Érdemes befelé figyelnünk és feltenni magunknak a kérdést: Valóban olyan életet élek, amiben önmagam tudok lenni? Sosem késő magunk mellett dönteni.

„Most fedezem fel, hogy a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedésünk, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. Nem könnyű, de annyira megéri.” Dr. Edith Eva Eger

Kívánom, hogy az Újévben meglássuk a változásban rejlő lehetőséget!

Pura vida - a tiszta élet esszenciája

 

Costa Ricán az emberek ezzel a kifejezéssel köszöntik egymást. Szó szerinti jelentése: tiszta élet, amit inkább úgy fordítanék: jól vagyok, minden rendben van. Mindig is szerettem volna elutazni oda, vonz a természet, a gazdag élővilág és az ottani életszemlélet. A helyiek nem élnek fényűző körülmények között, mégis úgy gondolják, hogy megvan mindenük, ami a boldogsághoz szükséges. Mi, a nyugati civilizációban sokszor túlgondoljuk a dolgokat és folyamatosan kergetjük a vágyainkat. Akkor leszünk boldogok, ha megtaláljuk a párunkat, ha nyaralni megyünk, ha meglesz az álom munkánk és rengeteg pénzt keresünk. Miközben ostorozzuk magunkat, hogy miért nem sikerül egyről a kettőre jutnunk és mikor lesz minden a legideálisabb, pont lemaradunk a lényegről: az életről magáról. A boldogság nem szabadna, hogy feltételekhez kötött létállapot legyen, hanem az apró örömök megélésének képessége. Megtalálni a szépet a mindennapokban, ami melegséggel tölti el a szívünket.

Emlékszem, amikor Balin jártam pár évvel ezelőtt és sikerült egy monszunos időt kifogni. Ugyan meleg volt, de rengeteget esett az eső és nem tudtunk mindent megnézni, amit szerettünk volna. Az elején nagyon zavart, hogy pont ilyenkor utaztam oda. A helyieket figyeltem, ahogy a robogón teljes családok ülnek és mennek a szakadó esőben, közben nem voltak feszültek és átkozták az égieket, hanem nyugis tempóban haladva, mosollyal az arcukon tették a dolgukat. Nem kellett hozzá sok idő, hogy én is átvegyem ezt a pozitív életszemléletet és könnyen alkalmazkodjak a természethez, mezítláb és esőkabátban császkáljak a szigeten.

A tökéletességre és teljességre való törekvésünk kiöli belőlünk a jelen élvezetét. Ez nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várjunk a csodára, hanem engedjük meg magunknak a lelassulást és hozzuk ki a pillanatból a legjobbat. Figyeljünk a testünkre és lelkünkre, hogy mi esik éppen jól és csempésszünk be „énidőt” a napjainkba. Ha folyamatosan maximum fordulatszámon pörgünk és csak a kötelezettségeinknek élünk, egy idő után elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal. 

Élvezzük hát az életet, és örüljünk annak, amink van! PURA VIDA!

Itt az idő élni a saját életünket!

Közeledünk az év végéhez, amitől úgy érezhetjük, hogy nem sokára véget ér ez a zűrzavaros helyzet és az újévben minden visszaáll majd a régi kerékvágásba. A mostani káosz mindenki életében olyan helyzeteket teremtett, amik megoldásra várnak. Még, ha azt hittük is, hogy ezen már túl vagyunk, elengedtük és átrágtuk magunkat rajta, akkor is megkérdőjelezik az égiek, hogy valóban megtörtént-e. Ha nem, akkor itt a csodás lehetőség a megoldásra, átalakulásra, sebeink begyógyítására. Nincs más dolgunk, mint elképzelni a vágyott életet és aszerint élni a jelenben is. Legtöbbször azonban fennakadunk már az első lépésnél, hogy kik is vagyunk és mit is szeretnénk valójában. Van, akinek könnyen megy és van, aki még felnőtt korában sem tudja. Én ez utóbbi csoportba tartozom, és még mindig keresgélem az utam, de az önismereti munka sok mindenben segített. 

Ez az időszak felszínre hozott olyan belső erőforrásokat, amiről azt hittem nem is léteznek és biztosan sokan tapasztaltak hasonlót. Azt veszem észre, hogy kezdek elköteleződni magam mellett. Figyelem az érzéseimet, a testem rezdüléseit. Odafigyelek, hogy ne a szokások irányítsák cselekedeteimet, hanem a pillanatnyi állapotom. Ha megjelenik egy rossz érzés, hagyom és nem nyomom el. Igyekszem nem bírálni és bántani önmagam, Szűzként ez nem könnyű J  A rendszeres meditálás segít elcsendesíteni a folyamatosan kattogó elmém és belső egyensúlyt teremt. A célja, hogy a jelenben tudjak maradni, ne ingázzak a múlt és jövő között. Így a külvilág történései kevésbé hatnak ránk és a teremtés is könnyebben megy ebben az állapotban. 

Egy idő után rájövünk, hogy nem is a végcél a lényeg, hanem az utazás maga. Meg kell találnunk a hétköznapokban rejlő csodákat, hiszen ebből áll össze az életünk. 

Mindig is történni fognak velünk dolgok, de az, hogy mi erre hogyan reagálunk, egyedül a mi döntésünk. Itt az idő élni a saját életünket!