Elgondolkodtató, hogy a szabadság szót általában a „szabadságra megyünk” kifejezéssel együtt szoktuk értelmezni. Ilyenkor félbeszakítjuk a megszokott életritmusunkat, pihenőt veszünk ki a munkahelyünkön, esetleg elutazunk valahova. Az elmúlt időszakban erre nem nagyon volt lehetőségünk, emiatt sokan hiányt és feszültséget éreznek. Félreértés ne essék, én is imádok utazni, ebben nőttem fel, az életem és értékrendem igen jelentős részét képezi. Azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy pont az lenne a cél, hogy ne csak akkor tudjuk ezt megélni, ha kilépünk a mindennapokból vagy elmegyünk máshova. Az élet java része a szürke hétköznapokból áll, amikor történnek jó és rossz dolgok egyaránt. Van, amikor az egyik kerül túlsúlyba és van, amikor a másik.
Megfigyeltem magamon, hogy amikor külföldre utazom, sokkal felszabadultabb és nyitottabb vagyok, könnyebben teremtek kapcsolatot, bátrabban cselekszem, és pár nap után mintha lemenne a vállamról a teher. Itthon, a megszokott környezetemben pedig hajlamosabb vagyok szorongani és zárkózottabb lenni. Most akkor melyik vagyok valójában én? Lehet, hogy az évek során szerzett negatív tapasztalatok egy falat emeltek a valódi énem és a külvilág között és kifejlesztettem rá egy valósnak hitt működésmódot, ami felülírta az alaptermészetem?
Lehet, hogy nem is vagyunk olyan kemények csak egy páncélt vettünk magunkra, hogy védjük az érzelmeinket és ne merjük megélni? Mert azt tanultuk, hogy a gyengédség egyenlő a gyengeséggel. Vagy folyamatosan olyan kapcsolataink vannak, amikben magányosnak érezzük magunkat, hiszen mi is eltávolodtunk saját magunktól és már nem is tudjuk, kik is vagyunk valójában? Szerintem érdemes figyelni és megkérdőjelezni, hogy tényleg ilyenek vagyunk-e vagy a ránk rakódott tapasztalatok, környezeti hatások miatt másképp kezdtünk el viselkedni. Ezt pedig csakis tapasztalati úton próbálhatjuk ki és írhatjuk felül.
Az önismeret számomra az, amikor lehántjuk magunkról a különböző rétegeket és ott maradunk csupaszon. Nem a külső körülmények áldozatai leszünk, hanem megszerzünk egy belső stabilitást. Tudom, hogy ki vagyok és nem a munkám, a párkapcsolatom, a megszerzett vagyonom határozza meg az identitásom.
Mi a szabadságunk ára? Az, hogy felelősséget vállalunk magunkért, az életünkért.
A mostani időszakban asztrológiai szempontból is kiemelt szerepet kap az önfelszabadítás, melyet a február 11-i Vízöntő Újhold és Stellium is megerősített (hat bolygó állt együtt a Vízöntőben). Olyan mintha egy tananyagban kiemelő filccel kijelölnénk a legfontosabb mondanivalót. Az egyéni asztrológiai képletekben érdemes megnézni, hogy kinek melyik házába esik, mert azon az életterületen keresztül tapasztalhatjuk meg a leginkább ezt az energiát.
"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."
/Hermann Hesse
