Szabadság

 

Elgondolkodtató, hogy a szabadság szót általában a „szabadságra megyünk” kifejezéssel együtt szoktuk értelmezni. Ilyenkor félbeszakítjuk a megszokott életritmusunkat, pihenőt veszünk ki a munkahelyünkön, esetleg elutazunk valahova. Az elmúlt időszakban erre nem nagyon volt lehetőségünk, emiatt sokan hiányt és feszültséget éreznek. Félreértés ne essék, én is imádok utazni, ebben nőttem fel, az életem és értékrendem igen jelentős részét képezi. Azt szeretném csupán érzékeltetni, hogy pont az lenne a cél, hogy ne csak akkor tudjuk ezt megélni, ha kilépünk a mindennapokból vagy elmegyünk máshova. Az élet java része a szürke hétköznapokból áll, amikor történnek jó és rossz dolgok egyaránt. Van, amikor az egyik kerül túlsúlyba és van, amikor a másik.  

Megfigyeltem magamon, hogy amikor külföldre utazom, sokkal felszabadultabb és nyitottabb vagyok, könnyebben teremtek kapcsolatot, bátrabban cselekszem, és pár nap után mintha lemenne a vállamról a teher. Itthon, a megszokott környezetemben pedig hajlamosabb vagyok szorongani és zárkózottabb lenni. Most akkor melyik vagyok valójában én? Lehet, hogy az évek során szerzett negatív tapasztalatok egy falat emeltek a valódi énem és a külvilág között és kifejlesztettem rá egy valósnak hitt működésmódot, ami felülírta az alaptermészetem? 

Lehet, hogy nem is vagyunk olyan kemények csak egy páncélt vettünk magunkra, hogy védjük az érzelmeinket és ne merjük megélni? Mert azt tanultuk, hogy a gyengédség egyenlő a gyengeséggel. Vagy folyamatosan olyan kapcsolataink vannak, amikben magányosnak érezzük magunkat, hiszen mi is eltávolodtunk saját magunktól és már nem is tudjuk, kik is vagyunk valójában? Szerintem érdemes figyelni és megkérdőjelezni, hogy tényleg ilyenek vagyunk-e vagy a ránk rakódott tapasztalatok, környezeti hatások miatt másképp kezdtünk el viselkedni. Ezt pedig csakis tapasztalati úton próbálhatjuk ki és írhatjuk felül. 

Az önismeret számomra az, amikor lehántjuk magunkról a különböző rétegeket és ott maradunk csupaszon.  Nem a külső körülmények áldozatai leszünk, hanem megszerzünk egy belső stabilitást. Tudom, hogy ki vagyok és nem a munkám, a párkapcsolatom, a megszerzett vagyonom határozza meg az identitásom. 

Mi a szabadságunk ára? Az, hogy felelősséget vállalunk magunkért, az életünkért.

A mostani időszakban asztrológiai szempontból is kiemelt szerepet kap az önfelszabadítás, melyet a február 11-i Vízöntő Újhold és Stellium is megerősített (hat bolygó állt együtt a Vízöntőben). Olyan mintha egy tananyagban kiemelő filccel kijelölnénk a legfontosabb mondanivalót. Az egyéni asztrológiai képletekben érdemes megnézni, hogy kinek melyik házába esik, mert azon az életterületen keresztül tapasztalhatjuk meg a leginkább ezt az energiát. 

"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."

/Hermann Hesse

Az újjászületés küszöbén

"Az életünkben egy ideig (...) azt gondoljuk, hogy a problémáinkra megoldást kellene találnunk. A spiritualitás növekedésével fölfedezzük, hogy a probléma a megoldás része. A veszteség a növekedés része. Az ellentétek az egység részei. A tökéletlenségeink a tökéletes felé irányítanak. A sebeink mások gyógyításának, gyógyulásának eszközévé válnak."

Pál Ferenc

Egy újjászületési folyamat részesei vagyunk, ami ugyan már régóta lóg a levegőben, de mostanra kezd megvalósulni a fizikai világban is. Az önismereti munka, a negatív események levittek minket a mélybe, szembenéztünk a félelmeinkkel, elakadásainkkal és már nagyjából tudjuk, hogy mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy végre leoldódjanak rólunk a saját fogságunk láncai. Fejben már viszonylag jól megy, de ez most nem elég, ki kell lépnünk a tapasztalatok mezejére, mert így nyerjük el a megérdemelt szabadságunkat. Számomra mit jelent a szabadság? Önazonosságot, amikor tudom, hogy ki vagyok és bátran felvállalom azt, kimutatom az érzéseimet, a sebezhetőségem, hű vagyok önmagamhoz.

Biztos lesznek még meghátrálások, előbukkannak kétségek, de már fülön tudjuk csípni és egyre rövidebb ideig érezzük rosszul magunkat. 

Általában egy nehézség, betegség, fájdalom indít el minket a változás útján. Bár sokszor inkább elszenvedőként éljük meg, valójában egy lehetőséget kapunk a sorstól a kezünkbe, hogy másképp csináljunk dolgokat és egy boldogabb, teljesebb életet élhessünk. 

Még a nyugati kultúrában a kettősséghez általában negatívan viszonyulunk (pl: élet-halál, jó-rossz, aktív-passzív), addig keleten, az egyik nem létezik a másik nélkül (jin-jang). Megszoktuk, hogy a jelenségeket valamelyik oldalhoz rendeljük, pedig ha megvizsgáljuk az emberi szervezetet, megfigyelhetjük, hogy a belégzést követi a kilégzés, a kettő egymás nélkül nem értelmezhető. Érdekes, hogy a Lucifer szó, a latin Lux (fény) és fero (hozni) szavakból eredeztethető. 

Nincs fény árnyék nélkül és nincs árnyék fény nélkül.

A változás, mint lehetőség

Érdekes, hogy a változás az, ami az egész életünket végigkíséri, mégis ettől félünk az egyik legjobban. Annyira természetes, mint a légzés vagy a szívdobbanás. Észrevettem magamon, hogy amikor elkezdek agyalni vagy úrrá lesz rajtam egy erős érzelem, olyan mintha szüneteltetném a légzésem, visszatartom és megállítom az áramlást. Kilépek a jelenből, a múlt vagy a jövő felé tekintek, és az elmém fogja leszek . Ilyenkor általában negatív gondolatok aktiválódnak, amik korábbi tapasztalatokból származnak. Ha ezt elcsípjük, fontos, hogy ne bántsuk ezért magunkat, hanem tudatosítsuk és próbáljuk meg továbbengedni. Nekem ilyenkor a légzésem megfigyelése szokott segíteni.

Sokszor azt gondoljuk, hogy az események áldozatai vagyunk és nincs kihatásunk az életünkre. Lebénulunk a tehetetlenségtől és egy negatív spirálba kerülünk. Nem vesszük észre a jót, pedig ez adná a lendületet, ahhoz, hogy elkezdjük másképp látni a világot. Ha fel tudjuk fedezni az apró örömöket, egyre több pozitív dolog fog történni velünk. Lehet, hogy fel-felbukkannak a régi rossz érzések, de egyre kevesebbszer és rövidebb ideig.

Van, amikor egy kiszámíthatóbb, lassabb folyamat hozza el a változást, és van, amikor robbanásszerűen ér minket egy esemény és kénytelenek vagyunk más munkahelyet keresni, kilépni egy párkapcsolatból,... Ilyen volt ez az elmúlt év is, annak ellenére, hogy mindenkinél olyan élethelyzeteket aktivált, amivel időszerű foglalkozni. Emlékszem, hogy 2019 tavaszán volt egy álmom, melyben egy forgószél közelített felém, mellém kerülve megkérdezte, hogy készen állok-e. Kicsit hezitáltam és válaszoltam, hogy igen. Nem sokra rá fenekestül felfordult az életem.

Azzal, hogy 2021-et írunk, nem fog minden visszaállni a megszokott kerékvágásba. Érdemes befelé figyelnünk és feltenni magunknak a kérdést: Valóban olyan életet élek, amiben önmagam tudok lenni? Sosem késő magunk mellett dönteni.

„Most fedezem fel, hogy a legkártékonyabb börtön a saját tudatunkban van, de a kulcs a zsebünkben. Bármekkora is a szenvedésünk, bármilyen erősek a rácsok, lehetőség van kitörni, bármi tart is fogva. Nem könnyű, de annyira megéri.” Dr. Edith Eva Eger

Kívánom, hogy az Újévben meglássuk a változásban rejlő lehetőséget!