Elindult hát, tarisznyájában az addigi élete tapasztalatival. Nyomta rendesen a vállát a súlya, de tudta, hogy ahogy halad előre és fogynak belőle a múlt sebei, egyre könnyebb lesz. Ment hát kitartóan, hegyen és völgyön keresztül, árkon és bokron át. A célját még mindig nem ismerte, de eggyel tisztában volt, nem állhat meg. Még, ha néha süvített is a szél és tombolt a vihar.
Majd egy szép napon, egy tisztáshoz
érve, arra lett figyelmes, hogy a távolban nagy boldogan közelít fele Álom
kutya és amikor odaért, rengeteg puszit kapott tőle. Sosem találkozott még ilyen csupaszív, élettel teli és vidám teremtménnyel. Annyira megkedvelték egymást, hogy
innentől együtt folytatódott a közös kalandjuk. Telt, múlt az idő és a
kapcsolatuk egyre mélyebb lett, tudták, hogy hosszú út vár még rájuk és
segíteni kell az útjukba érkezőkön. Nem is késlekedtek tovább. Ahogy sétáltak
az ösvényen, egyszer csak gyerekzsivajra lettek figyelmesek. A lány megtorpant, mert már régóta nem
találkozott senkivel és félt újra emberek közé menni, Álom viszont önfeledten
csatlakozott a játszadozó gyerekekhez. Sorra jöttek a kérdések: Kié ez a kutya, hogy került
ide? Mi lesz vele? Ha nincs gazdája, ki vigye haza? Kénytelen volt hát előbújni és megmutatni magát. Majd végül annyira jól érezte
magát mindenki, hogy arra lettek figyelmesek későre jár már odakint és kénytelenek elbúcsúzni egymástól. Mindenki boldog és hálás volt a közösen eltöltött délutánért.
Besötétedett és előbújtak a csillagok az éjszakai égbolton. Megjelent az Esthajnalcsillag
és egy idő után a Göncölszekér is kirajzolódott. Bárhol is jártak, ez a látvány
mindig biztonsággal töltötte el őket. Álom kutya már mélyen aludt, miközben a
lány azon tűnődött miért vonzódik annyira a csillagokhoz és miért hajtja a
vágy, hogy belelásson a dolgok mélyébe, megértse az életet magát. Újhold volt, tisztán látszódtak a csillagképek és a Tejút is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése