Egy madarat filmeztem ma le, annyira gyönyörű látvány nyújtott.
Az jutott róla eszembe, hogy hány olyan helyzet volt az életemben, ahol széllel szemben küzdöttem. Rengeteg energiát fektettem dolgokba, ahelyett hogy hagytam volna magam átadni az áramlatoknak. Görcsösen ragaszkodtam ideákhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez. Azt éreztem, muszáj kontrollálnom mindent, ez adta a biztonságot.
Az elmúlt időszakban, de felerősödve tavaly nyár óta rengeteg veszteségélményben volt részem: szerettek és házi állatok elvesztése, költözés, budapesti iroda bezárása és a mostani helyzet ki tudja még mit tartogat. Ezek az életnek olyan részei, amit képtelenség irányítani. Nem volt könnyű ezt elfogadnom, cserébe rengeteg rugalmasságot kaptam és gyakorolhattam az elengedést is bőven.
Be kell, hogy lássam, a folyamatos küzdési vágyam nem biztos, hogy jó stratégia. Mint ahogy a természetben is mindig mindennek megvan a maga ideje, úgy az emberi életben is. A legjobb megoldás talán az, ahogy a videóban a madár is teszi: éberen, kitárt karokkal és szívvel várni a kedvező széljárást, és akkor elindulni, cselekedni. Mostanában pedig bőven lehet gyakorolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése